Nagyon érdekes és különös dolog történt velem augusztus 3-án. A felnőttek (ezek a kicsit fura alakok) azt mondják, ez az a nap, amikor megszülettem, amikor Nagy-Kolozsi Mátyásként világra jöttem.

Pedig én már sokkal, de sokkal régebb óta itt vagyok, úgy bizony. Ezt Anya és Apa pontosan tudják. Különösen Anya, neki már hónapok óta rugdostam az oldalát, a veséjét és minden belső bigyóját, hogy egy pillanatra se feledkezzen meg rólam. Lehet, hogy ez egy kicsit önző dolog volt a részemről, de biztos akartam lenni abban, hogy minden matyis lesz addigra, mire kedvem lesz előbújni.

Szerintem jól filóztam, mert Anya és Apa szépen elrendeztek mindent. Van például egy ágyacskám, finom puha, amibe mindig szépen befektetnek, ha rámjön a szunya. Azt mondják, alvásban már most egy nagymenő vagyok, hiszen simán elnyom az álom Apa vállán, a kis ringatómban a konyha pultján, vagy az autós hordozómban a kocsiban. De bevallom, legjobban mégis Anya mellett, a nagyágyban szeretek szuszogni, ott nekem a legnyugisabb és a legmelegebb.

A meleget egyébként nagyon csípem, nem véletlenül lettem nyári legényke! Bár az is igaz, hogy mióta előjöttem rejtekemből, egyszer sem fáztam, mivel nagyon nyár van. Ráadásul van sok ruhácskám, kissapkám és takarócskám, ezeket Anya és Apa mindig kiválasztják nekem, szépen felöltöztetnek és bebugyolálnak, úgyhogy a hidegnek esélye sincs velem szemben.

Szeretek csinosan öltözni, mert a nagyok olyankor mindig azt mondják rám, hogy „jaj, milyen cuki”! Ezt mondjuk értem, de azt már nem, hogy miért csodálkoznak annyira azon, hogy mennyi hajam van, milyen hosszúak az ujjaim, vagy hogy mekkorák a talpacskáim. Mondom én, hogy a felnőttek furák, hiszen igazán tudniuk kéne, hogy minden rendes Matyi ilyen. A két tesóm, Olci és Magor nyilván sokkal jobban képben vannak, hiszen még gyerekek és nem beszélnek ilyen lükeségeket.

Azért tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ide születhettem. Anya, Apa és a tesók mellett mindenki kíváncsisággal fogadott (naná, hiszen a névadó vagyok☺), és azt hiszem, már most szeretem ezt a Matyi Vendégházas nagy jövés-menést. Most is nagy a zizegés, el is fáradtam tőle egy kicsikét. Ugye nem bánjátok, ha becsukom a szemem egy picit…?